(Aldebrői Krónika/2010. ősz)

Miért éppen Dobóruszka?

(avagy egy testvértelepülési kapcsolat megszületésének története)

A címben feltett kérdésre a válasz egyszerű és tömör: véletlenül. Egy aldebrői baráti társaság 2007. novemberében úgy döntött (és tett), hogy felkeresi a kárpátaljai testvértelepülést, Mezőgecsét turistaként, magánszervezésben. Azokban a hetekben adott hírt a sajtó arról, hogy egy szlovákiai településen, Ruskán – eredetileg a hűbérbirtokos családról Dobóruszkának nevezett falu templomában – véglegesen helyezték örök nyugalomra Dobó Istvánt, a Gárdonyi által az „Egri csillagok”-ban „megénekelt” várkapitány az ELTE Antropológiai tanszéke és az Egri Vármúzeum által agnoszkált földi maradványait. Visszatérve kirándulásunkra: gondoltuk, hogy útban Kárpátaljára teszünk egy rövid látogatást Szelmencen, a kettézárt faluban (ld. még Zelei Miklós író-újságíró azonos című dokumentumkötete), amelyet a Párizsi Békeszerződés vágott ketté pont a falu főutcájának kellős közepén az akkori Csehszlovákiától – a Szovjetúnió (ma már „csak Ukrajna) javára, ugyanakkor az egész környék még ma is színmagyar terület. (Ismert az idős magyar bácsi története, miszerint ki sem mozdulva szülőhelyéről, élete folyamán öt állam polgárának mondhatta magát… Ld. még Trianon…)

Szóval Szelmenc felé Ruskán keresztül vezet az út, ahol ismerve az újratemetés tényét és történetét megálltunk a templomnál megnézni Dobó István immár végleges (?) nyughelyét. Odabent egy szimpatikus, jólöltözött és jól-tájékozott fiatalember kalauzolt bennünket – persze magyarul -, majd a látottak után meghívott bennünket a község egyetlen vendéglátóipari egységébe, a Dobó vendéglőbe, amely feltűnően kulturált hely volt. Kávézás, üdítőzés és persze sörözgetés közben tudtuk meg, hogy az addig ismeretlen vendéglátónk nem más, mint Dobóruszka polgármestere Lakatos László – megbarátkozásunk folytán Laci, aki elmesélte a miénkkel gyakorlatilag azonos nagyságrendű község történetét, azaz azt, hogy a Dobó család hűbérbirtoka volt és Dobó István földi maradványait a régi templomoltár alatt találták meg. A volt egri várkapitánynak az ismert adatok szerint nem voltak leszármazottai, Egerben is kb. két évet töltött csak, azonosítása is közvetett adatok, információk (pl. testmagassága) alapján történhetett meg. Visszatérve Lakatos Lacira: elmondta, hogy nagyon jó kapcsolataik vannak Eger várossal, az önkormányzattal és a Vármúzeummal, továbbá azt is, hogy nagyon szeretnének egy magyarországi testvértelepülést, de ehhez Eger „túl nagy” falat, azaz aránytalan lenne. Ekkor néztünk össze Macz Péterrel, községünk önkormányzati képviselőjével és szó nélkül tudtuk, hogy hazatérésünk után mi lesz a feladat. Dobóruszka és a polgármester elérhetőségének megszerzése az internet korában már nem volt megoldhatatlan ügy, a képviselőtestület örömmel vette a javaslatot és innen már a két Laci, azaz a két polgármester dolga volt az informális, majd hivatalos kapcsolatfelvétel, ami először Lakatos Laci 2008. szeptemberi aldebrői látogatásával (Szüreti nap) történt meg, majd a teljes képviselőtestület kereste fel Dobóruszkát, ahol aláírásra került a két – immár testvértelepülés – együttműködési szerződése.

Ennyi a kapcsolat kialakulásának története, ami végül-is a véletlenen és a világ minden sarkán, különösen a történelem és mindenkori politikusaink ügyetlensége folytán ősi magyar földön, idegen állam polgáraként élő (vagy tengődő…) és az anyaországi magyarság egymásra-találásának ékes példája.

efgé