Egy  hivatalnok és főnemes a XVIII. Században

A XVII. – XVIII. Században sok volt a szegény nemes egész Európában. Az uralkodói vagy nagyúri udvarokban vállalt szolgálattal, hivatalviseléssel, egyházi rendbe lépéssel, katonáskodással igyekeztek egzisztenciát teremteni, ha elégséges földbirtok nem állt a rendelkezésre. Grassalkovich Antal felmenői is Észak-Magyarország szegényebb nemességéből származtak.
Grassalkovich AntalAmikor Grassalkovich János és Egresdy Zsuzsanna Antal nevű gyermeke 1694. március 5-én megszületett a Nyitra megyei Ürményben, hazánk tiszántúli részén és a Délvidéken még a török volt az úr. A Rákóczi szabadságharcidején az apa Bottyán János tábornok íródeákja, majd postamestere volt. Fiát a nyitrai Kegyestanítórendieknél (piaristáknál), majd a nagyszombati Jézus-rendieknél tanítatta. Tanulmányai befejezésével Grassalkovich Antal joggyakorlatot folytatott. A tehetséges, szorgalmas fiatalember 1715-ben kezdhette meg ügyvédi pályafutását, s egy évvel később, 22 évesen már a Budai Kamarai Kerület ügyésze volt. Az érvényesülésben bizonyára nyelvtudása is segítette. Anyanyelvén kívül jól beszélt latinul, németül, szlovákul, s egyes források szerint franciául is.
1720-ban az uralkodó, III. Károly királyi ügyigazgatóvá nevezte ki, s ezzel a funkcióval indult meg a nagy lehetőségek útján. Most már bírtok vásárlásra is gondolhatott. Birtokszerzési terveiben elsősorban Pest és Heves Megyékre koncentrált. Felismerte, hogy e területek gazdaságilag és közlekedés szempontjából is központi helyen vannak, jók a piaci lehetőségek, a Pest-Eger-Kassa kényelmes megközelíthetőséget biztosít. Azt is világosan látta, hogy a nagy birtok komplexumok jobban áttekinthetők, szervezhetők, felvirágoztathatók, mint az ország különböző pontjain szétszórt kisebb-nagyobb birtokok, birtokrészek.
1722-ben megnősült. Felesége Lang Erzsébet, nemes Lang Ádám leánya. Házasságuk gyermektelen, s öt évvel később megözvegyül. 1723-ban megvásárolja Gödöllő falu egy részét, ezzel kezdődik gödöllői birtokossága.
1731-benkirályi ügyigazgatóból személynökké lép elő, aki az uralkodót képviseli minden fórumon. Elérkezettnek látja az időt, hogy köznemesi jogállásból feljebb lépjen, s 1732-ben kérésére bárói rangot kapott. Közben újabb házasságot kötött a 19 éves Klobusiczky Krisztina bárónővel. Hat gyermekükből öt marad éltben, négy lány és egyetlen fiú, az ifjabb Grassalkovich Antal. Felesége fiatalon, 26 évesen elhunyt, így a báró sógornőjével, Klobusiczky Teréziával lép frigyre, hogy gyermekei nevelését vérrokonra bízhassa.
III. Károly 1740-ben bekövetkezett halála után leánya, Mária Terézia lép a trónra. A porosz-osztrák háború nehéz helyzetbe sodorja a Habsburg-birodalmat. 1741. évi országgyűlésen Grassalkovich Antalnak fontos szerepe volt abban, hogy a rendek megszavazták Mária Terézia által tőlük kért katonai segítséget, „Életünket és vérünket!” felkiáltással. A császárnő férjének Lotharingiai Ferencnek kormányzótársként való elismerését is ő készítette elő teljes sikerrel. A hála nem maradt el, s ez később pályafutásában is tükröződik. Ezidőtájt, 1740-ben vásárolja meg a debrői uradalmat gróf Aspermont-Reckheim Károly Goberttől 46000 forintért, és ugyanakkor Althann Mihály Antaltól annak debrői részbirtokát 31440 forintért. Egyes források szerint hitelbe vásárolt, s a kifizetés utódaira maradt. Debrői uradalma mintegy területi folytatása volt a Pest megyei birtokrészeinek. Északkelet felé terjeszkedik, s ebben szerepe van Eger város közelségének is.
Már nem elégíti ki a bárói rang, 1743-ban beléphet a magyar grófok sorába, miután elnyeri Mária Terézia beleegyezését. Ekkor kapja meg azt a címert, melyet az uralkodónő nevének kezdőbetűi díszítenek.
1748-ban kamaraelnöki kinevezést kap, ami a középkori királyi kincstárnoki méltóságnak felel meg, s egyúttal a második koronaőri méltóságot is ráruházták. Társa, az első koronaőr Eszterházy Miklós gróf.
Mária Terézia tisztában volt azzal, hogy az új kamaraelnök magánbirtokain jól gazdálkodik, s úgy gondolta, tapasztalatait, ismereteit az uralkodó javára is kamatoztatni fogja.
Grassalkovich elnökként a Kamara állásait olyan tisztségviselőkkel töltette be, akik a magyar ügyekben a haza érdekeit tartották szem előtt. Egyike volt azoknak, akik a latin és német mellett szorgalmazták a magyar nyelv használatát a politikai életben, a közigazgatásban.
1750-es években állt hatalma csúcsán. Nincs hiánya kitüntetésekben sem. 1758-ban királyi főlovászmesteri címet kapott, s ezzel ténylegesen az ország zászlós urai közé került, a királyi udvartartástagjává válik.

Mivel hazánkban a nagyszámú nemesség nem adózott, nagyon fontos szempont volt valamennyi kormányhivatal számára, hogy az adózó alanyok számát növelje. Ezt a célt szolgálta a külföldi személyek és csoportok betelepítése. Grassalkovich Antal személyes példával járt elő e folyamat szervezésében. Olyan telepeseket hozott az országba a Habsburg-monarchia tartományaiból és a Német Birodalomból, akik valamelyes vagyonnal bírtak, s jó gazdasági tapasztalatokkal rendelkeztek. Az volt az elve, hogy a telepes akár kincstári, akár földesúri birtokon gazdálkodik, mindenképpen az ország kiépülésének és adóalapjának hasznára van. Hatvani és debrői uradalmában a pallosjogot is megkapta. Birtokain az igazságszolgáltatás az ő kiváltsága volt, akár halálos ítéletet is hozhatott. Már az 1750-es években Rajna-vidéki, trieri kölni németeket telepített le uradalmaiban, akik fejlett nyugat-európai termelés ismeretében gyorsan felvirágoztatták a mezőgazdasági termelést. A gazdaságtalan földközösségi szisztémát az egyéni, illetve családi gazdálkodással igyekezett felváltani. Sok gazdaságtörténész elmarasztalja őt, hogy egyoldalúan a mezőgazdasági termelésre helyezte a súlyt, s elhanyagolta az ipartelepítést. S bár kétségtelen, hogy az agrár szempont játszott elsődleges szerepet a gondolkodásában, de gyakorlatias észjárásával felismerte, hogy az ország adottságai a mezőgazdaságnak kedveznek, ennek értékesítési lehetőségei jobbak. Az ipart a mezőgazdaságra építve, arányosan kívánta fejleszteni.
Telepítő és gazdaságszervező munkájának gyümölcsei az 1760-as években értek be mind a kincstár, mind a saját javára. Ésszerűen, takarékosan, minden lehetőséget kihasználva dolgozott. Munkájában segítette jó emberismerete. Nem csak abban, hogy az embereket – királytól a jobbágyig – megtudta nyerni célkitűzéseinek, bizalmat ébresztett bennük maga iránt, hanem abban is, hogy jól választotta meg munkatársait.

A híres Kempelen Farkas is mellette kezdte építeni karrierjét.
Hivatali és gazdaságszervezői tevékenysége mellett építő buzgalma is mindvégig töretlen. Élete során nem kevesebb, mint 33 templomot, kápolnát emeltetett, vagy hozatott rendbe, többek között Gödöllőn, Hatvanban, Máriabesenyőn, Pesten, Soroksáron. Ezek mindegyikén főkegyúri jogot szerzett. 13 kúriát, kastélyt építtetett, pl.: Gödöllőn, Hatvanban, Pesten, Pozsonyban. A művészettörténet stílusteremtőként tartja számon, amikor a „gödöllői” –illetve „Grassalkovich-stílust” említi. Élete alkonyán 5 uradalom, a gödöllői, hatvani, debrői, bajai, komjáti tulajdonosa, s Selmecen, az aranybányákban is része volt.
1771 júliusában az a nagy, s egyben utolsó megtiszteltetés érte, hogy Szent István jobb kezének, a Szent Jobb ereklyének Raguzából való hazatérésekor királyi biztosként szervezhette az átvétel ünnepélyes szertartását.
1771. december 1-én zárult le a gazdag életút. Kívánsága szerint az általa építtetett máriabesenyői kolostorba helyezték örök nyugalomra, harmadik felesége mellé. A Ferences-rendi barátok mondtak imát lelki üdvéért.